VIII. Henrik a korábban nagy taglétszámmal rendelkező királyi tanácsot átalakította, melynek eredménye egy kisebb létszámú, de egyidejűleg hatékonyabb testület volt. Ez volt a Privy Council, amely a végrehajtói hatalom legfontosabb testülete volt. Kormányzati feladatai közt   tartozott   a   király   parancsait,   akaratát   véghez   vinni,   amelynek   ez   a   szerv   a leghatásosabbnak bizonyult. Illetékességébe tartoztak a köz- és magánjogi ügyek. Ezentúl ez a szerv   gondoskodott   a   királyság   védelméről,   a   spanyol   armada   elleni   harcról,   a   skóciai határvédelemről, a pénzügyekről és a kereskedelem szabályozásáról.

VIII. Henrik idejében számos új törvény látott napvilágot. Ilyen volt a földterület végrendeleti   örökítése   is,   törvényeket   hoztak   a   külkereskedelem   és   a   tisztességtelen versennyel kapcsolatban is. Külön királyi rendeleteket hoztak, melyek gazdasági szabályokat fektettek le.

A  parlament   részben   azért   támogatta   a   pápasággal   való   elszakadást,   mert  ezzel tehermentesíthették magukat a magas egyházi adóktól. A másik oka pedig az volt, hogy a parlament tudtában volt a király hatalmának súlyáról, ezért nem haboztak a király akaratát úgymond  „teljesíteni”.  Ez  azért   is   fontos,   mert   a   parlament  tagjai  akár  a   vérpadon   is végezhettek volna, ha nem támogatják VIII. Henrik javaslatát, hasonlóan, mind feleségei. Így az anglikán egyház vált állami egyházzá, élén a királlyal, ezzel szakrális hatalmat is élvezve. Annak ellenére, hogy szokás ezt a lépést angol protestantizmusnak nevezni, nem vették át a lutheri vagy a kálvini tanításokat. Alapvetően megtartották a katolikus hitelveket, amelyeken változtatásokat is eszközöltek. Ennek ellenére konfliktus bontakozott ki az új egyház tanait valló   közösség   és   a   katolikus   hitet   őrző   hívek   között,   melyben   a   királyság   véresen beavatkozott. Az eddig katolikus kolostorokat zömében feloszlatták, vagyonaikat elkobozták. A vallási konfliktus egyre tágabb teret hódított, miután Anglia meghódította Írországot, akik a katolicizmushoz maradtak hűek. Ezért Anglia és Írország között évszázadokig tartó véres konfliktus állt.

Az alig 18 éves Henrik (később: VIII. Henrik) 1509. június 11-én feleségül vette a nála 6 évvel idősebb Aragóniai Katalint, bátyja, Arthur özvegyét. Az évek során a királynő több vetélésen esett át, több gyermekük halva született. Az utódlás rendkívül kényes kérdés volt a király számára: egyrészt folytatni akarta a Tudor-dinasztiát, másrészt az ország nem bírt volna ki még egy örökösödési háborút; és mikor Katalin 1525-ben betöltötte a negyvenet, egyre kétségesebbé vált egy fiú születése. A trónutódlás napról-napra égetőbb kérdéssé vált.

Henrik 35 éves, amikor beleszeret Sir Thomas Boleyn miniszter lányába, Annába. Boleyn Anna addig taktikázott, míg Henrik egyre inkább bűnös kapcsolatnak vélte Katalinnal kötött házasságát (Mózes III. könyvében szerepel: „Ha pedig elveszi valaki az ő fiútestvérének feleségét: vérfertőzés az; az ő fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok legyenek.”). Felkérte a pápát, hogy mentesítse házastársi hűségesküje alól.

VII. Kelemen, a firenzei Medici család agyafúrt és gátlástalan feje azonban nem tehetett eleget VIII. Henrik kérésének. Vonakodásának korántsem elvi akadálya volt: egyszerűen rettegett V. Károly német-római császártól, aki Itáliát is megszállása alatt tartotta. Kelemen pápa hét évig csűrte-csavarta, halogatta a választ, mígnem VIII. Henrik ráébredt, hogy a protestáns mozgalom tálcán kínálja számára a megoldást. 1529-ben Henrik összehívta a Parlamentet, és megkezdte az előkészületeket az egyház angliai szervezetének átalakítására.

A felsőház és az alsóház tagjai is, bár hívő katolikusok voltak, sajnálták a Rómának fizetett nemzeti hozzájárulást, és nehezteltek a király válásának ügyében habozó pápára. Mindenekelőtt azonban Róma követét, a pápista fertő szimbólumát, Wolsey bíborost gyűlölték. Törvények születtek, amelyek korlátozták a pápai jogkört Angliában. Henrik úgy találta, hogy az egyház semmibe veszi az uralkodó ítélőszékét és előbbre valónak tartja a „külföldi” joghatóságot. „Anglia királyai fölött egyedül Isten áll” – jelentette ki. 1533-ban a Parlament törvényt hagyott jóvá, amely szerint Anglia királya – Krisztus után – az ország egyházának feje. Hatalmas, pápaság elleni és VIII. Henriket méltató propaganda-hadjáratot a lakosság lelkesen és felszabadultan fogadta. 

A kontinens katolikus uralkodói döbbenten figyelték Henrik lépéseit, de nem kételkedtek tetteinek jogosultságában. Angliában a „felülről” végrehajtott, de az alattvalók egyetértésével találkozó egyházszakadás elsöprő győzelmet aratott.

A common law vagy angolszász jogrendszerek azokban az országokban állnak fönn, amelyek valaha az angol koronához tartoztak.

A központosított igazgatás, a fejlett bürokrácia és a királyi igazságszolgáltatás voltak az angol feudalizmus azon jellemzői, melyek a jogfejlődést a kontinenstől eltérő útra vitték. Európa többi uralkodója nem avatkozott bele a magánjogi viták eldöntésébe, az a helyi  bíróságok kezében maradt. Az angol királyi bíróságok viszont - melyek eleinte a helyi bíróságok mellett működtek - növekvő népszerűségre tettek szert a lakosság körében, mivel hatékonyabb igazságszolgáltatást nyújtottak a helyi bíróságoknál. Így a Lordok fennhatósága alá tartozó helyi bíróságok fokozatosan elveszítették jelentőségüket. A királyi bíróságok eleinte a szokásjog alapján hozták meg döntéseiket, melyek az évszázadok folyamán egy, az egész országban egységesen alkalmazott „közös esetjoggá” értek. Ez lett a common law.

A common law fejlődésében a királyi bíróságok játszottak központi szerepet. Az angol jog a királyi bíróságok esetjogával vált egyenlővé. Ennek aztán több olyan következménye is van − köszönhetően a már említett jogfolytonosságnak −, amelyek a mai napig jellemzik a common law jogrendszereket. Továbbra is az esetjog adja a magánjog hagyományos területeinek gerincét, bizonyos alapvető szabályokat és jogelveket a precedensekben találjuk, nem a törvényekben. Amikor azonban egy törvény szabályoz egy kérdést, az felülírja ez esetlegesen ellentmondó precedenst. A törvények tehát a common law rendszerben is magasabb szinten vannak a jogforrási hierarchiában, mint a bírói ítéletek.